Fogorvosnak lenni jó.
Jó, mert a fájdalmat csökkenteni, megszüntetni orvosi eszközökkel, hatékony beavatkozással felemelő orvosi hivatás. Jó, mert miközben megszüntetjük a fájdalmat, gyógyítjuk a beteget, belelátunk a társadalom minden zegzugába, és segíteni tudunk úgy, hogy közben nem kell kivonnunk a beteget a társadalomból, tovább tudja folytatni mindennapos tevékenységét, munkáját, elfoglaltságát. Jó, mert azonnali visszajelzést kaphatunk gyógyítómunkánk eredményességéről, a fájdalmas fog nem fáj tovább, a kellemetlen, fájdalmas nyálkahártya-elváltozás okozta panasz azonnal enyhül, a letört fog újra használható.
A fogászati betegek leggyakoribb panasza a fájdalom, ebből adódóan a fogorvosi beavatkozások igen jelentős része sürgősségi fogászati beavatkozás. E sorok írója húsz éven keresztül, minden második vasárnap éjszaka az akkori Központi Stomatológiai Intézet ambulanciáján teljesített szolgálatot, és látta el a sürgősségi fogászati ellátásra szoruló betegeket. Az is megadatott, hogy mint a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet igazgatója bevezethettem a Sürgősségi fogászat tantárgyat a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán mint a tantárgy első előadója, és most az olvasó kezében tarthatja a Sürgősségi fogászat című könyvet, amelyet olyan munkatársakkal szerkeszthettem, akik mindig példaképként álltak előttem. Remélem, mind az egyetemi hallgatók, mind a végzett kollégák haszonnal forgatják a könyvet, és olyan szeretettel fogadják és használják, mint amilyen szeretettel és örömmel mi készítettük.
Dr. Kivovics Péter