Dr. Elaine N. Aron könyvek

Szuperérzékeny gyerekek

Kiadó: Sensum Donum Kft.

Milyen a gyereked? Szinte mindenre érzékeny, a viszketős ruháktól a zajos helyekig? Élénk képzelőerővel bír, ijesztőnek találja az átlag gyerekfilmet vagy félős új helyzetekben? Fontos számára, hogy mindent jól csináljon, de rosszul tűri a kritikát és könnyen megsértődik?

Ismerős jellemvonások? Akkor ő is a gyerekek azon 20 százalékába tartozik, akik átlag feletti érzékenységgel születtek: szuperérzékenyek.

Kreatívak, lelkiismeretesek, és tűnhetnek visszahúzódónak, kényesnek vagy hisztisnek.

Bár nyugati társadalmunk nem ideális táptalaj számukra, megfelelő szülői, nevelői odafigyeléssel boldog, egészséges és a társadalomba jól beilleszkedő felnőtté válhatnak.

"Vannak gyermekek, akik érzékenyebbek az átlagosnál. Bizonyára azért vetted kezedbe ezt a könyvet, mert úgy sejted, a te gyermeked is ilyen lehet. Ha tudni szeretnéd, egészen pontosan mit jelent szuperérzékenynek lenni, lapozz a 17. oldalra, és nézd át alaposan az ott látható kérdőívet. Ha a gyermekedre több is ráillik az állítások közül, akkor olvass tovább... És Isten hozott közöttünk! Már az újszülötteknek is van saját személyiségük. "Mindig tudta, mit akar, és már a bölcsőben is kikövetelte magának!" "Mindig jó természetű gyerek volt. Alig számított, hogy megetettem-e vagy tisztába tettem-e, soha nem okozott gondot." Mint minden gyermek, a tiéd is veleszületett alkati vonások egyedi kombinációját örökölte. Jóllehet önmagában egyetlen tulajdonság sem egyedi, a gyermekek egy csoportjára nézve már tipikusnak tekinthető és könnyen leírható. Például: "erős akaratú", "jó természetű" és így tovább.

Ezeknek az öröklött, általános vonásoknak egyike a fokozott érzékenység, mely a gyermekek 15-20%-ában található meg (fiúknál ugyanolyan arányban, mint lányoknál). Vannak csecsemők, akik láthatólag nem érzékenyek arra, hogy mit kapnak enni, vagy milyen a szoba hőmérséklete, nem zavarja őket a hangos zene, sem az erős fény. A fokozottan érzékeny csecsemők viszont észreveszik a legenyhébb új ízt, a legcsekélyebb hőmérséklet változást is; megriadnak a nagy zajokra, és sírásban törnek ki, ha éles fény vetül a szemükbe. Idősebb korukban gyakran érzelmileg is sebezhetőbbek. Könnyen elsírják magukat, ha megbántják őket, többet aggodalmaskodnak, vagy éppen oly boldogok, hogy "alig tudják elviselni". Sokat gondolkoznak, mielőtt cselekednének, ezért gyakran félénknek vagy bátortalannak tűnhetnek, miközben csak megfigyelnek. Amikor még idősebbek lesznek, kedvességükkel és lelkiismeretességükkel tűnnek ki: az igazságtalanság, a kegyetlenség vagy a felelőtlenség felzaklatja őket.

Habár sokat el lehet mondani a fokozottan érzékeny (vagy "szuperérzékeny") gyermekekről, egyik leírás sem fog minden gyerekre tökéletesen ráilleni, mivelhogy mindannyian egyediek, köszönhetően örökölt vonásaik egyéni kombinációjának, különböző neveltetésüknek és eltérő iskolai élményeiknek. Lehet, hogy szuperérzékeny gyermeked társaságkedvelő, de az is lehet, hogy inkább egyedül szeret játszani; lehet, hogy kitartó és állhatatos, de az is lehet, hogy bármi könnyen elvonja a figyelmét; lehet akaratos és követelődző, és olyan alkalmazkodó is, hogy már szinte "túl jó". De van egy közös tulajdonság, amely mindnyájukban felismerhető: ez pedig a fokozott érzékenység.

A szuperérzékeny szülő

Kiadó: Kulcslyuk Kiadó

A téma világhírű pszichológus szakértője legújabb könyvében a szuperérzékenyek azon csoportjával foglalkozik, akiknek talán a legnagyobb szükségük van megértésre, együttérzésre és bátorításra: a szuperérzékeny szülőkkel. Ez az életszerep ugyanis igen megterhelő tud lenni azoknak a számára, akik óriási felelősségérzettel és körültekintéssel, fejlett empátiával és mély érzelmekkel, minden részletre kiterjedő intenzív figyelemmel, ugyanakkor érzékenyebb-sérülékenyebb idegrendszerrel vágnak bele a nagy kalandba.

Azok a nehézségek, amelyekkel a szuperérzékenyek egyébként is küzdenek, a gyermeknevelés időszakában megszaporodhatnak. Egy csecsemő, kisgyerek vagy kamasz társaságában aligha védhető ki a rengeteg erős külső inger, miközben a szülői szereppel együtt járó szorongások, kétségek és döntési helyzetek is alaposan meggyötörhetik a tépelődésre hajlamos személyiséget. Mindezek eredményeként gyakori, hogy a szuperérzékeny szülő elbizonytalanodik önmagában. Számos, a neveléssel együtt járó helyzetet kényelmetlennek, alkatától idegennek, megerőltetőnek találhat, miközben bűntudat gyötri, amiért így érez, és fél, hogy nem tud olyan jól helytállni szülőként, ahogy szeretne.

Aron úgy szegődik az olvasó mellé, mint egy bölcs és megértő, tapasztaltabb barát, aki elsősorban nem gyermeknevelési tanácsokat ad, hanem a szülői öngondoskodásban nyújt támogatást. Végül persze ez is nevelés, hiszen semmi sem hat erősebben, mint a szülő személyes példája, az anya/apa lelki és idegállapota pedig visszaköszön a gyerek közérzetében és viselkedésében is. Alapvetően fontos tehát, hogy a szülő jól ismerje és kezelje saját alkatát. A szuperérzékenyeknek számos olyan tulajdonságuk van, amelyek segítik őket abban, hogy nagyszerű szülők legyenek, a gyengeségek pedig megfelelő önismerettel és körültekintéssel kézben tarthatók.

A pszichológus szerző gondolatai megerősítenek, megnyugtatnak, és elmélyítik az önbecsülést. Mindemellett a könyv számos gyakorlati tanáccsal is szolgál, miként csökkenthetjük szuperérzékeny szülőként a minket megterhelő hatásokat, hogy ne csak a gyerek, de mi is jól érezhessük magunkat, miközben felneveljük.

Szeretet és hatalom válaszútján

Kiadó: Sensum Donum Kft.

Nap mint nap kifejezzük szeretetünket és törődésünket egymás iránt. Emellett összehasonlítjuk magunkat másokkal, versengünk, tiszteletre, befolyásra vagy hatalomra vágyunk. Elaine N. Aron, a Szuperérzékeny vagyok? című bestseller szerzője feltárja előttünk, hogy az egészséges önértékelés ennek a két viselkedésnek - a szeretetnek és a versengésnek - az egyensúlyán alapszik. Amikor túlzott jelentőséget tulajdonítunk a pozícióknak és nem eleget a kapcsolatoknak, akkor megszégyenültnek, vesztesnek vagy elnyomottnak érezhetjük magunkat, erősítve ezzel alacsony önértékelésünk gyökereit.

dr. Aron megmutatja nekünk, hogyan vihetünk szeretetet azokba a helyzetekbe, amelyek látszólag a hatalmat igénylik, és hogyan kezeljük a szeretet köpönyegébe bújtatott hatalmi játszmákat. A praxisából merített történetekből, tesztekből és gyakorlatokból megtanulhatjuk, hogyan működik a kapcsolódás, a versengés és hogyan aktivizálódik az alulértékelés életünkben.

Segítséget kapunk az otthontól a munkahelyig ahhoz, hogy:

• tudatosan használjuk a szeretetet és a versengést, és ezáltal elkerüljük a megszégyenülést és a vereséget

• megszüntethessük a feszültséget kapcsolatainkban

• elkezdjünk dolgozni a tudattalanunkkal is, ahol alacsony önértékelésünk gyökerei vannak

• elcsendesítsük azt a belső hangot, ami megakadályoz bennünket abban, hogy otthon és a munkahelyünkön igazán önmagunk legyünk.

Dr. Aron - a már tőle megszokott - tudományos alapossággal, világos és empatikus stílussal ad egyszerű, gyakorlatias útmutatást az egyensúly megteremtéséhez, ahhoz, hogy az olvasó harmonikus és tartalmas kapcsolatokat és helyes önértékelést alakítson ki.

Szuperérzékeny vagyok?

Kiadó: Sensum Donum Kft.

Időnként mindegyikünkkel előfordul, hogy telítődünk, de a szuperérzékenyeknél ez sorsszerű, és jóval gyakoribb. Ebben a rendkívüli könyvben Elaine N. Aron pszichológus, terapeuta, tréner, aki maga is szuperérzékeny, megmutatja, hogyan lehet felismerni a szuperérzékeny jellemvonásokat, és támpontokat ad ahhoz, hogy ennek előnyeit javunkra fordíthassuk a lehető legtöbbet kihozva mindennapjainkból. Javaslatai több mint 5 év kutatás eredményeire épülnek. A szuperérzékenyekkel kapcsolatban állóknak (szülők, társak, pedagógusok, gyógyítók) is rendkívül hasznos forrás a kapcsolatépítéshez vagy az együttműködés hatékonyságának javításához.

A könyv segítségével ráeszmélhetünk, hogy a szuperérzékenyek az emberiség egy értékes csoportjához tartoznak. Megérthetjük érzékenységük forrását és jellemzőit, és megismerjük sajátosságaik azon előnyeit, melyek erősíthetik önbizalmukat. Megérthetjük, hogyan befolyásolja tulajdonságuk a munkájukat és kapcsolataikat. A könyvre támaszkodva a szuperérzékenyek megtanulhatják kezelni a stresszes és harsány világ okozta kimerültséget, és könnyebben tudnak majd kialakítani egy harmonikusabb életformát.

Dr. Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok? című könyvéből részlet:

"Miben segít neked ez a könyv?

A könyvben minden olyan információ szerepel, amelyre ezzel a tulajdonságoddal kapcsolatban szükséged lehet. Ez az egyedülálló munka öt éves kutatás, számos mélyinterjú, klinikai tapasztalat, több száz szuperérzékeny résztvevővel tartott tanfolyam és egyéni konzultáció, valamint a témával kapcsolatban rendelkezésre álló pszichológiai ismeretanyag figyelmes áttanulmányozásának eredménye. Az első három fejezetből megismerheted a személyiségvonásodat megalapozó tényeket, és megtanulhatod, hogy miként kezeld az idegrendszeredet érő túlzott ingeráradatot, valamint az emiatt fellépő túl nagy feszültséget.

Ezt követően azt vizsgáljuk, milyen hatással van az érzékenységed saját életedre, munkádra, kapcsolataidra és a lelki életedre. Rávilágítok olyan előnyökre, amelyekre talán sohasem gondoltál, valamint tanácsokkal látlak el a szuperérzékeny személyek körében gyakorta felmerülő problémák kezelésével kapcsolatban, mint amilyen a félénkség, vagy a megfelelő munka kiválasztása.

Nagy út áll előttünk. A legtöbb szuperérzékeny ember, akinek a könyvben található információk révén segíteni tudtam, azt állította, hogy az élete jelentős fordulatot vett, és azt tanácsolták, hogy ezt a tudást osszam meg Veled is."

Szuperérzékenyen párban

Kiadó: Sensum Donum Kft.

Ez a könyv segítséget nyújt:

Kapcsolataid megértéséhez és átalakításához. Boldogabb, teljesebb párkapcsolat építéséhez. Intim együttléteitek harmonikusabbá, örömtelibbé tételéhez. Érzékenységed kapcsolatokban való megéléséhez. Érzékeny partnered megértéséhez, és ezáltal egy boldogabb kapcsolat kialakításához.

Dr. Elaine N. Aron: Szuperérzékenyen párban című könyvéből részlet:

"Arra, hogy vizsgálni kezdjem a szuperérzékenység öröklött tulajdonságának szerelemre gyakorolt hatását, nem pusztán tudományos érdeklődés indított. Ezt én valóban megéltem, és sok mindenre megtanított, akár akartam tanulni, akár nem. Így, noha saját esetem csupán egyik lehetséges módját illusztrálja annak, ahogyan a szuperérzékenység befolyásolhat egy kapcsolatot, mégis élővé teszi ezt az elhanyagolt, ámde rendkívül nagy hatású szempontot.

Szociálpszichológus férjem, Art amolyan pörgős típus. Ha egyedül megy sétálni, zenét hallgat, ugyanakkor jobban szeret velem együtt sétálni. Én viszont szívesebben megyek egyedül; ráadásul képes vagyok öt órán keresztül autót vezetni egymagam úgy, hogy egy percre sem kapcsolom be a rádiót. Csak gondolkozom.

Art remekül helytáll, ha nyomás alatt van. Nincs senki, akit krízishelyzetben szívesebben tudnék magam mellett; ő egyszerűen odajön, és mindent megold. Viszont képes százszor belépni ugyanabba a szobába anélkül, hogy észrevenné, hogy egy lámpa felkapcsolása vagy egy szőnyeg megigazítása mennyit lendítene a látványon. A finom megoldások, ötletek egy helyzet javítására számomra magától értetődően jönnek.

Amikor elutazunk egy konferenciára, ő egyfolytában társasági életet él, a reggelitől kezdve egészen hajnali két óráig, csoporttól csoportra járva. Én részt veszek az előadásokon, elkísérem Artot talán a vacsorára vagy egy-egy fogadásra is, de nagyrészt inkább visszavonulok a szobámba, sétálok egyet a szabadban, vagy hosszasan társalgok valamely másik magányossal.

Art számára minden cselekvés spirituális, a hétköznapi dolgok is jelentőségteljesek. Én, ha tehetném, folyton magamba zárkóznék, és úgy érzem, kettészakít a külső kötelezettségek sora és a kínzóan csábító, gazdag, spirituális világ, amelyre csak akkor lelek, ha befelé fordulok.

Gyakran ugratom Artot annak felemlegetésével, hogy egyszer megkérdezte, hol vettem azt a gyönyörű "új" képet a konyhában - amelyik akkor már vagy másfél éve lógott a falon. Ő viszont nem heccel engem semmivel - túl rosszul viselném. Mindketten képesek vagyunk tizenhat órát dolgozni egyvégtében, ha kell. Én utálom, számára ez rendben van. Én, amikor este lefekszem, teljesen éber vagyok, túl sok minden kavarog a fejemben ahhoz, hogy el tudjak aludni. Ő meg befekszik mellém, és fél perc múlva úgy durmol, akár egy grizzly a tél közepén.

Art nem álmodik olyan gyakran, mint én. De ha mégis, az ő álmai vidámak, és legtöbbször különféle dolgok megszervezéséről szólnak. Az enyémek erőteljesek, olykor felkavaróak. Ezért aztán hosszú éveken keresztül úgy gondoltunk magunkra, hogy én vagyok az, aki szokatlanul mély érzelmi életet él, ő pedig "nem egykönnyen kibillenthető". Persze én ezen is sokkal többet és mélyebben morfondíroztam. Véleményem folyamatosan ingadozott: olykor magamat betegnek, őt pedig a lelki egészség csodájának láttam, máskor pedig meg voltam róla győződve, hogy én valójában zseni vagyok, akit gúzsba köt egy frusztrálóan sekélyes és csöppet sem tudatos férj. A két nézőpont közül persze gyakrabban részesítettem előnyben azt, amely szerint velem van a probléma. Annyira akartam szeretni a férjemet. Ennek ellenére időnként mélyebb társ után epekedtem, aki akár Istenhez is elvezethet. Mindeközben talán Art is jobban érezte volna magát egy spontánabb, társaságkedvelőbb partner mellett, aki többet beszél, és jobban élvezi az élet örömeit. Ő azonban nem különösebben zavartatta magát kettőnk különbözősége miatt. Én igen. Magammal is elégedetlen voltam. Őszintén hittem, hogy valami nincs rendjén velem, noha - becsületére váljon -Art sosem gondolta így. Ő mindig is szerette az intenzitásomat, a kreativitásomat, az intuitivitásomat, a mély gondolkodás és beszélgetés iránti igényemet ..."