A mindenkit letaglózó diagnózis: előrehaladott vagy metasztatikus tüdőrák...
Ilyen esetekben korábban a kezelési javaslat megalapozásához a következő legfontosabb kérdések tisztázása vált szükségessé: szövettani altípus, onkológiai stádium, általános állapot, társbetegségek. A feladat mostanra sokkal összetettebbé vált: Kras, EGFR, ALK-ELM4, ROS1, MET, BRAF, NTRK, RET, PD-L1, tumor mutációs terhelés, mikroszatellita instabilitás? Elegendő a biopsziás minta mindezen vizsgálatok elvégzéséhez? Ismételt mintavétel szükséges? Mikor szükséges vagy érdemes folyadék biopsziát végezni? És a molekuláris patológiai kérdések, kérések és vizsgálatok tovább sokasodnak szinte hónapról hónapra. Vagyis a mai pulmonológiai onkoteam sokkal több adat, vizsgálati eredmény és szempont alapján dönthet csak az optimális 1., 2., 3., sőt további vonalakat illetően a legjobb kezelési javaslat kiválasztásakor.
Ennek eredményeképpen viszont a betegek túlélése hosszabbá vált, és életminőségük is sokat javult. Bár ma is gyakori a rövid túlélés ebben a kórban, de számos beteg túlélési eredménye ma már években mérhető. Iyenkor a beteg állapota sokkal inkább krónikus betegségnek felel meg, mely mellett közel normális életvitel is folytatható.